Eszközbeszerzést tervez?

Az alábbi kérdéseket érdemes körültekintően megválaszolni, majd dönteni a megfelelő finanszírozási forma mellett.

1. Szeretne tulajdonosi jogot szerezni vagy sem?
2. Amennyiben igen, mikor; az eszköz megvásárlásakor vagy elegendő a szerződéses periódus végén?
3. Szeretné, hogy az eszköz megjelenjen a mérlegében, vagy sem?
4. Milyenek az érintett társaság piaci kilátásai, illetve a kamatkörnyezet?

Saját finanszírozás, hitel vagy lízing: forrásbevonási szándékáról a társaság dönt, ugyanakkor a lehetséges finanszírozási formákat érdemes megismerni.

Segítünk a döntésben, nézzük meg röviden, melyek a fő különbségek az egyes lízingfajták között!

Pénzügyi lízing

Pénzügyi lízing esetében a lízingbevevő a hasznos élettartam nagy részében használni fogja az eszközt és rendelkezik annak használati és rendelkezési jogával. A szerződéses időszak végére az eszköz könyv szerinti értéke nullára (vagy maradvány értékre) csökken.

• Zárt végű lízingszerződés esetén a szerződés azzal a kötelezettséggel zárul, hogy a lízingbevevő megszerzi az eszköz tulajdonjogát is a bérleti időszak végén egy előre meghatározott áron, legtöbbször piaci érték alatt.
• A nyílt végű lízing esetén a bérbevevő a lízing periódus végén dönt a majdani tulajdonos személyéről.

Pénzügyi lízingnél a bérbevevő felel a karbantartásért, a biztosításért és minden egyéb eszközhöz kapcsolódó költségért, kötelezettségért, így viseli az eszközhöz kapcsolódó valamennyi kockázatot is. Mivel ez a szerződés számviteli értelemben lényegében megegyezik az eszköz megvásárlásával, a lízingbe vevő a lízingelt eszközt saját könyveiben tartja nyilván, értékcsökkenést számol el rá, valamint a szerződésben rögzített kamatköltségeket, így csökkentve a lízingbevevő adózás előtti eredményét és adóalapját.

Operatív lízing

Operatív lízing általában akkor merül fel, ha az eszközt a bérbevevő nem tervezi annak teljes hasznos élettartamán keresztül használni, illetőleg azt célszerű rendszeresen frissíteni vagy fejleszteni. Az ilyen eszköz nem jelenik meg a lízingbevevő könyveiben, ezért ez a mérlegen kívüli finanszírozás egyik formája. Ebben az konstrukcióban a lízingbeadó futja a kapcsolódó kockázatokat és költségeket, illetve a szerződés lejárta után igényt tart az eszközre. A bérleti díj tartalmazza a tőkeköltséget és a kamatot, melynek mértéke függ a lízingbevevő hitelminősítésétől, a bérbeadó által vállalt kockázattól, valamint az eszköz értékállóságától. A kifizetések a bérlőnél költségként jelennek meg, így csökkentve adóalapját.

Visszlízing

Visszlízing esetén egy vállalat nagyobb értékű vagyontárgyát eladja, és azonnal visszalízingeli a vevőtől. Ilyen tranzakcióval jellemzően azok élnek, akik jelentős eszközállományuk ellenére likviditási gondokkal küzdenek. A tranzakció során a lízingbevevő lízingszerződést köt az eszköz értékesítése után (jellemzően azzal egyidejűleg). Így likviditása növekszik és – szerződéstől függően – dönthet arról, hogy a lízingidőszak végén vissza kívánja-e vásárolni eszközét. A magas fix-költségű vállalatok esetében ez a módszer előnyös lehet és sok esetben ez lehet a likviditási nehézségekkel küzdő vállalkozások utolsó mentsvára is.

Végül vegyük sorra, mik a főbb pénzügyi mérlegelési szempontok a vállalati eszközigény kielégítésére:

1. Az eszköz megvásárlása jelentős tőkekiadást jelenthet, ami likviditási problémákhoz vezethet. Egy eszköz lízingelésekor a szerződésben rögzített, időszakos fizetést írnak elő, amely a vállalatok számára hosszabb időszakra elnyúló pénzáramlást biztosít.
2. A lízingszerződés nettó jelenértéke kiszámítható a várható jövőbeni kifizetések diszkontálásával, de az is igaz, hogy a lízingidőszak alatt a kamatszinttől függően a kifizetett teljes összeg magasabb lehet, mint a vételár. A döntést mindig a pénz időértékének figyelembevételével kell meghozni.
3. Amint már említettük, a lízing növelheti a bérbevevő likviditását, mivel lehetővé teszi, hogy a társaság új projektekbe fektethessen be, így a saját iparágában, az ott jól ismert kockázatokkal magasabb hozamhoz juthat, mint amit a finanszírozáson elveszít.
4. Az adózási környezetet is figyelembe kell venni, hiszen egyfelől a bérleti díj csökkenti az adóalapot, ugyanakkor az eszközök megvásárlása is járhat adózási előnyökkel, mivel bizonyos adó-, és adóalapkedvezmények kifejezetten beruházás megvalósítása esetén válnak igényelhetővé.
5. Amikor egy vállalat lízing finanszírozás mellett dönt, mérlegen kívüli finanszírozási módszert alkalmaz. A vállalatok esetében ez a tulajdonság rendkívül hasznos lehet, amennyiben a pénzügyi kimutatások egészségesebb, biztonságosabb és hatékonyabb vállalat képét mutathatják. Ez jobb hitelminősítést, esetleg eredményesebb befektető bevonást eredményezhet.

A befektetési döntéseket a fentieken túl további lényeges szempontok is befolyásolják:

1. A menedzsment kompenzációs csomagjának részéve tehetők a vállalat egyes pénzügyi mutatói.
2. A kockázatviselési preferenciák is erősen befolyásolhatják a vállalat döntését, mivel a lízing esetében a tulajdonjog a lízing futamideje alatt a cégen kívül marad.
3. A modern vállalatok szeretnének lépést tartani a legújabb technológiákkal annak érdekében, hogy egyre hatékonyabban működjenek. A hosszú lejáratú, zárt végű pénzügyi lízing vagy egy eszköz megvásárlása akár saját forrásból vagy hitelből például, egy adott technológiához kötné őket évekre, megnehezítve ezáltal az eszköz-helyettesítést. A számítástechnikai eszközök esetében a technológiai fejlődés gyors, egy termék rövid idő alatt – 1-2 év alatt – elavulhat, míg a lízingperiódus 3-5 év is lehet, így nem célszerű hosszú távra elköteleződni, vagy a saját tulajdonban tartás mellett dönteni.

Végsősoron a vásárlás és a lízing együttélése azt sugallja, hogy ezeknek a műveleteknek a haszna a különböző vállalati stratégiáktól függ, azok előnyben részesíthetnek egy-egy módszert, így a valóságban az optimális döntés a két módszer együttes használatában található meg.

Írjon nekünk